A hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai, Tipológia és osztályozás


Orvostovábbképző Szemle XV. Ezek kétharmada a gasztrointesztinális traktusban keletkezik, a pancreast és a hepatobiliáris rendszert is beleértve.

Hogyan zajlik le a vékonybélgyulladás?

A hepatobiliáris rendszer neuroendokrin daganataira csekély incidenciájuk miatt ebben az összefoglalóban nem térünk ki. Az elmúlt két évtizedben tapasztalt incidencianövekedés részben a diagnosztikai lehetőségek fejlődésére vezethető vissza. A nómenklatúrában egyre inkább háttérbe szorul az eddig szokásos ontogenetikus felosztás előbélből, középbélből és utóbélből eredő daganatokelőnyben részesítjük a szervhez kötődő csoportosítást. A kórkép tüdőbetegségek heterogén a hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai foglalja magába, jellegzetessége az eosinophil tüdőinfiltrátum, perifériás eosinophiliával vagy anélkül.

A hypertonia szinte általános a praediabeteses és manifeszt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében. A szövődmények megelőzése érdekében a vérnyomást pontosan kell beállítani, az érvényben levő irányelvek szerint. Az elsőként választandó szerek a renin—angiotenzin rendszer gátlószerei: az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor 1-es altípusának antagonistái angiotenzinreceptor-blokkolók, ARBmivel vesevédő hatásuk van, és a szívizom átépülését remodeling is gátolják.

a hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai

Egyes szerek a peroxiszóma-proliferátor által aktivált g-receptor aktiválásával a glükóztoleranciára is kedvezően hatnak. A vérnyomást gyakran csak b-blokkolót is tartalmazó kombinációval lehet a célértékre beállítani. Erre a célra gyakran a metoprololt használják. A carvedilollal végzett számos összehasonlító vizsgálat alapján ez a hatóanyag kedvezőbb lehet a metoprololnál és más, első vagy második generációs b-blokkolóknál.

A Solpadein tulajdonságai

Én a bevezetőmben nem a cikkekben és a kommentárokban leírtakat akarom megismételni és elemezni, hanem néhány szempontot szeretnék a saját véleményem alapján megfogalmazni a hypertonia kezelésével kapcsolatban. Egyik cikkünk szerzője amerikai, másik cikkünké pedig német. Ezt azért emelem ki, mert évek óta két jelentős hypertonia-ajánlás áll rendelkezésünkre, az európai és az amerikai hypertonia-társaságok ajánlásai.

  1. Transzmissziós egészségügyi magas vérnyomás
  2. Lehetséges alkalmazások különféle betegségekhez; adagok és cselekedetek gyermekeknél és felnőtteknél.
  3. Új anatómiai struktúrát azonosított kutatók egy csoportja az immunrendszeren belül, közölte az Origo.
  4. Ezen tünetek fellépése, többnyire az emésztőrendszeri megbetegedéseknél jellemzőek.
  5. A legmagasabb fokú magas vérnyomás

A kettő között sok a hasonlóság és az egyezés, de jelentős különbségek is vannak közöttük. Az egyezés a magasvérnyomás- betegség újfajta szemléletében fejeződik ki, miszerint komplex a hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai és kardiovaszkuláris betegségről van szó, amelyben a magas vérnyomás csak marker, a lényeg a célszervkárosodás.

A legtöbb hypertoniás betegnek egynél több antihipertenzívumra van szüksége. Bár a Joint National Committee JNC elsőként választandó szerként ajánlja a diuretikumokat, speciális indikációkban ez az ajánlás nem érvényes.

Szívelégtelenségben a hypertonia ACE-gátlóval, angiotenzinreceptor- blokkolóval ARBdiuretikummal, béta-blokkolóval, aldoszteron-antagonistával kezelendő. Úgy gondoltuk, hogy a gyógyászati segédeszközök felírásának lehetőségét és szabályozását minden orvoskollégának ismernie kell; cikkünk részletesen ismerteti a vonatkozó rendeleteket, és azok további részleteinek megismeréséhez is segítséget nyújt.

Szimpóziumunk témája a magasvérnyomás- betegség kezelése. Mivel ebben magam is érintve vagyok, kicsit hoszszabban szólnék Zámolyi Károly tanár úr bevezetőjéről, Barna István és Nagy Viktor kollégák kitűnő a hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai. Az ilyen irányú intervenciós, kontrollos klinikai tanulmányok száma azonban szerény, e téren a UKPDS szolgáltatta a legtöbb információt.

Hazai aktualitás rovatunkban eddig elhanyagolt téma kifejtésére kértük fel Ungváry György professzor urat, aki a legjobban ismeri a hazai foglalkozásegészségügy problémáit. Részletes tanulmányában olvashatnak a korábban üzemegészségügynek nevezett rendszerről, mely szinte egyik napról a másikra bomlott fel, amikor a rendszerváltás után a sokszorosára nőtt a vállalkozások száma. A foglalkozásegészségügy hálózatának, háromlépcsős hierarchiájának megszervezésében Ungváry professzor és munkatársai elévülhetetlen érdemeket szereztek, s ma már lehetőség nyílik arra, hogy az EU célkitűzéseinek megfelelően nálunk is a munkahelyi prevenció kerüljön előtérbe.

Paradigmaváltás várható tehát, melyet a feladatok megváltozása is kikényszerít, hiszen az idősebbek, a bevándorlók és a csökkent munkaképességűek számának növekedésére számíthatunk a munka világában, miközben a munkanélküliek száma is emelkedő tendenciát mutat, amit a rendszernek szintén kezelnie kell.

Szimpóziumunk is olyan kérdéssel foglalkozik, amelyről még sosem írtunk: az orvosok megbetegedéséről olvashatnak három kitűnő cikket. Személyes hangú bevezetőjében Rihmer Zoltán professzor úr hangsúlyozza, hogy az orvosok fokozottan ki vannak téve a depresszió veszélyének, különösen most, az egészségügy eddig csak károkat okozó átalakítása során. A Szádóczky Erika doktornő által részletesen kommentált cikk az orvosi depresszió okai között a munkakörülmények nehézségeit veszi számba, melyek között a megfeszített munkatempó, az elismerés hiánya és a munkahelyi vezetés problémái tűnnek a legfontosabbaknak.

Ezután egy szellemes írásban — melyet Harmatta János tanár úr kitűnő kommentárja egészít ki — pontokba szedve kapunk jó tanácsokat, hogy miként viselkedjünk, ha betegünk orvos, és miként akkor, ha mi fordulunk betegségünkkel egy kollégához. Irodalmi értékű az a cikkünk, melyben híres orvosok idézik fel saját betegségük, gyógyulásuk történetét.

Megdöbbentő, de saját tapasztalatom is alátámasztja, hogy híres, nagy tudású orvos is elveszítheti józan ítélőképességét, amikor saját betegségéről van a hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai. Úgy vélem, ez normális reakció, hiszen a betegség megélése mindig szubjektív — ezt igyekszünk a medikusoknak is megtanítani.

Szakmai cikkeink közül kiemelném a dialízisre szoruló vesebetegek hypertoniájának kezeléséről elismert nemzetközi szakemberek által írt tanulmányt, melyet Deák György adjunktus úr önálló közleménynek is beillő kommentárja egészít ki.

a hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai

Ma a hypertonia minden formájában a minél alacsonyabb vérnyomás elérésére törekszünk, természetesen a beteg által még elviselhető mértékig; úgy tűnik azonban, hogy — hasonlóan a coronaria sclerosisban szenvedő betegekhez — a rendszeresen dializált betegek vérnyomását sem kívánatos túl alacsonyra csökkenteni.

A hypertonia kezelésének specifikus vonásairól részletesen olvashatnak Deák tanár úr kommentárjában. Gyakran előforduló betegséggel, a migrénnel foglalkozik következő cikkünk, amely elsősorban a terápia lehetőségeit ismerteti. Könnyen áttekinthető táblázatokból az összes szóba ehet heringet magas vérnyomásban kezelési formáról tájékozódhatnak, A hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai Olga doktornő részletes kommentárja pedig a hazai sajátosságokat foglalja össze.

a hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek kommentárjai

Pró és kontra rovatunkban arról a kardiológusokat is megosztó kérdésről olvashatnak érveket és ellenérveket, hogy transzmissziós egészségügyi magas vérnyomás — s lesz-e a jövőben — szerepe az intervenciós kardiológiának a stabil angina pectorisos betegek ellátásában. Kommentárjában Kancz Sándor főorvos úr a vizsgálati adatok alapos számbavétele után körvonalazza a stabil angina pectoris perkután coronaria- intervencióval történő kezelésének lehetséges javallatait.

Ebben az 5 évig tartó tanulmányban több mint 25 ezer beteget vetettek alá három különböző terápiának: az ACEbénító ramiprilt, az ARB telmisartant vagy a kettőt együtt kapták a betegek emelkedő dózisokban. A cél a két szer hatásának összehasonlítása volt a kardiovaszkuláris események előfordulása szempontjából, nagy kockázatú populációban.

A vizsgálatot nagy várakozás övezte, az eredmény azonban nem túlságosan meglepő: a két szer hatása nem különbözött szignifikánsan egymástól, és a kombináció sem hozott többet, viszont növelte a hipotenzív tünetek kockázatát. A telmisartant szedő betegek kevesebb mellékhatásról számoltak be. A diabetológia területéről Jermendy György professzor úr a kannabinoidreceptor- antagonista rimonabanttal kapcsolatos vizsgálatsorozat egyik nemrég lezárt tanulmányát ismerteti.

  • Károsodott kardiológiai és légzési funkciók.
  • Magas vérnyomás kérdései és válaszai
  • A magas vérnyomás kezelésének története
  • Osteochondrosis és hipertónia
  • A magas vérnyomás táblázat szakaszai

Figyelembe véve az elhízás terjedését, fontos lehet egy olyan gyógyszer bevezetése, amely mellékhatások nélkül csökkenti a betegek testsúlyát. Ezekben a vizsgálatokban a nebivolol nemcsak egyenrangú antihipertenzív szernek bizonyult más béta-blokkolókkal és egyéb vérnyomáscsökkentő szerekkel, hanem az endothel-funkcióra gyakorolt egyedülálló, kedvező hemodinamikai változásokat generáló hatásával a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást is szignifikánsan csökkentette, különösen az idős betegek esetében.

Gyakorlati szempontból figyelemreméltó a nebivolol jó tolerálhatósága. Indokoltnak látszik, hogy a hypertonia kezelésében az utóbbi időben háttérbe szorult klasszikus béta-blokkolók megüresedett helyét a nebivolol foglalja el.

A betegség okai

Mikor kell a magas vérnyomás kezelését elkezdeni és hogyan mérhetjük fiatal betegeknél a gyógyszer valódi hatásosságát? Kiaknázható lehetőséget jelent, hogy a korszerű, nem invazív eljárások ma már jelezni tudják, amikor egészségesnek tűnő embereknél megjelennek a kóros kardiovaszkuláris változások.

A cél annak tisztázása, hogy alkalmasak-e a renin—angiotenzin—aldoszteron rendszert gátló készítmények a strukturális eltérések megelőzésére a betegség egészen korai szakában.

Rudolf Virchow ban írta le azt a krónikus gyulladást, ami az atherosclerosis alapvető folyamata.