Gyógyult-e valaki magas vérnyomásból
A “kutyaszar stratégia” – azaz miért nem gyógyulsz?
Az Aspirin® Protect-ről Dekódolt természet! Rosivall László a hipertóniakutatás újdonságairól A magasvérnyomás-betegség orvosi nevén hipertónia kórélettanával kapcsolatban számtalan új kutatási eredmény jelenik meg. Rosivall László nefrológus professzor, a Semmelweis Egyetem Kórélettani Intézetének igazgatója enged betekintést ezekbe.
Professzor úr, történt-e olyan felfedezés a közelmúltban, amely közelebb vitt minket a magasvérnyomás-betegséget kiváltó okok megértéséhez? A hipertónia — ahogyan a rák is — nem olyasfajta betegség, melynek okát egyik napról a másikra csak úgy fel lehet fedezni, hiszen e betegségnek számos különböző oka lehet, még ha ezek közül sokat nem is ismerünk.
Világszerte sok száz laboratóriumban kutatják a magasvérnyomás-betegség kórélettanát és a kialakulásában szerepet játszó faktorokat. Ha a genetika terén zajló kutatásokra gondolunk, mégis várjuk, hogy előbb-utóbb olyan ismeretek birtokába juthatunk, amelyek közelebb vihetnek több betegség — így a hipertónia — kóreredetének megismeréséhez.
Ha már a genetikánál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy léteznek olyan típusú vérnyomásbetegségek, amelyeket egyetlen gén eltérése okoz.
Miért nem gyógyul a magas vérnyomás?
A génhiba miatt egy adott szakaszon megváltozik a DNS, és a pontmutáció következtében magasvérnyomás alakul ki. Ennek következtében károsodhat például a nátriumkiválasztás a vesében. Van olyan génhiba, amely miatt fokozódik a nátriumürítés, a beteg vérnyomása kórosan alacsony gyógyult-e valaki magas vérnyomásból.
De ismerünk olyan génhibát is, amikor a nátrium visszaszívása növekszik következményes hipertóniával. A vérnyomás szabályozásában számos gén játszik szerepet, amelyek közül sokat kimutattak már, azonban legalább ugyanannyit még nem ismerünk. Mégis, hányféle tényező játszhat szerepet a vérnyomás szabályozásában?
A vérnyomás-szabályozást A. Guyton ábrázolta elsőként grafikusan olyan módon, hogy megpróbálta egyszerre megjeleníteni az összes abban közrejátszó tényezőt: például érösszehúzó és tágító anyagokat, gyulladásfokozókat és csökkentőket, szívműködést befolyásoló faktorokat.
About Judit
Könnyű belátni, hogy lehetetlen mindezt végigelemezni minden egyes beteg esetében azért, hogy megtudjuk, mi volt a betegsége kiváltó oka és mi lenne a logikus kezelés. Évtizedek múlva, amikor az ún. Akkor már tudni fogjuk, hogy melyik az a sok száz, ezer gén, amelyik többé-kevésbé befolyásolja a vérnyomás-szabályozást. Elképzelésem szerint pontosan meg tudjuk majd határozni, hogy milyen résztényezők, szabályozási mechanizmusok károsodtak az egyénben, és vezettek az ő hipertóniájához.
De mielőtt túlzottan optimistán tekintenénk a jövőbe, el kell mondanom azt is, hogy az öröklésről alkotott elképzeléseink nagymértékben változtak az utóbbi években. Sokáig azt gondoltuk, hogy az egypetéjű ikrek például egyformák; vagyis az ember azt adja tovább, amit ő is kapott, örökölt, keresztezve a partner génjeivel.
Meglepően könnyen csökkenthető a magas vérnyomás?
Ma már azonban biztosan tudjuk, hogy a környezet nagymértékben befolyásolja az öröklési anyagot, a géneket. Sőt, ha egy anya dohányzik, alkoholizál, vagy elégtelenül táplálkozik, ez hosszú távra, még a leendő unokákra nézve is befolyásolhatja az öröklést. Tehát a környezeti behatások képesek módosítani az ember magában hordozott öröklési kódját, genetikai mintázatát. Miért fontos ez a mi szempontunkból? Ismert a hipertónia örökletes háttere: kb. Ha azonban az öröklés valóban olyan merev és meghatározó módon történne, mint ahogyan azt eddig képzeltük, az orvosok egy része a szögre akaszthatná a fehér köpenyét.
- Ha te is a magas vérnyomással küzdesz… annak kellemetlen szövődményeivel fejfájás, szédülés … ráadásul még gyógyszert is szedsz… akkor lehet itt találold a megoldást.
- Lehet te is találod a magas vérnyomásod ellenszerét
- Meglepően könnyen csökkenthető a magas vérnyomás?
- A méz hatása magas vérnyomás esetén
- Lehetséges-e sajtolni magas vérnyomással
- Ezek közül a leggyakoribbak: Életkor.
Mára kiderült, hogy azoknak az egypetéjű ikreknek, akik egymástól elválasztva, más-más környezetben nőnek fel, eltérően alakul a vérnyomása. Persze — mondhatnánk —, hiszen tudjuk, hogy a környezet befolyásolja a vérnyomást. De ma már azt is tudjuk, hogy a nevelőszülőknél felnövő gyermek örökítőanyaga nagyon is különbözhet az ikertestvérétől, mivel az élete folyamán őt ért külső behatások másképpen módosították azt.
Honnan tudhatjuk, hogy a vérnyomást károsító tényezők közül melyeket örököljük, és melyek érkeznek a környezetünkből? Ezt nehéz tudni, különösen az előzőek értelmében. Majd, ha mindenkinek saját felderített géntérkép lesz a zsebében, könnyebb lesz. Régóta tudjuk azonban azt, hogy legtöbbször a vese károsodása okoz hipertóniát. A vese igen érdekes szerv: gyakran csak sejten belüli eltérések, zavarok bújnak meg a magasvérnyomás hátterében, máskor viszont súlyos szöveti eltérések találhatók a háttérben.
A vese azonban gyógyult-e valaki magas vérnyomásból is károsodik, amikor az ok nem a vesében található. Ha a vérnyomás hosszú éveken át magas, először csak sejtszintű elváltozások történnek, ilyenkor a károsodás morfológiai jelei még nem látszanak.
Te is ilyen sikereket érhetsz el:
Majd lassan a vese szövete teljesen elpusztul. Tehát a vese lehet oka, de egyben áldozata is a hipertóniának!
A magasvérnyomás kiváltó oka rejtőzhet például a fejben is. Aki sokat idegeskedik, megütheti a guta? Igen, azzal a laikusok is tisztában vannak, hogy az ideges embernek felmegy a vérnyomása.
Pontosan tudjuk, hogy a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása rendkívüli mértékben jellemző hipertóniás betegekre. Még gyógyult-e valaki magas vérnyomásból kutatják azonban, hogy pontosan melyek a leginkább károsodott idegpályák, sejtek, magvak. A túlzott mértékű sófogyasztás pedig nem csak a veseműködést befolyásolja, hanem a központi idegrendszer szimpatikus aktivitását is növeli.
A szimpatikus aktivitás alapvetően része a védekező reakciónak: amikor a vad menekül, megemelkedik a vérnyomása, és nem ürít vizeletet, mert futnia kell. A szimpatikus aktivitás hosszú távon befolyást gyakorol nem csak az idegrendszerre, hanem a vesére, az emésztőnedvek működésére, a perifériás ellenállásra és a szívre is, és végeredményképpen magasvérnyomást okoz.
Azzal korábban kevésbé törődtünk, hogy ha a vesében megnövekedik például a szöveti nyomás, akkor a vese ingerületet küld az idegrendszerbe, és befolyásolja a szimpatikus alaptónust. Tehát a vese növelheti az idegrendszer szimpatikus tónusát — ez pedig szintén lehet a hipertónia okozója. Milyen egyéb tényezők befolyásolhatják a vérnyomást?
Az elmúlt egy-két évben felfedezték, hogy a vesében szagló receptorok is vannak. Érdekes módon ezek a rövid szénláncú zsírsavakra érzékenyek.
Így például az acetátra, amely a szagló receptor ingerlése révén befolyást gyakorol a vérnyomás szabályozásában szerepet játszó ún. De honnan kerül acetát a vérbe? A bélből, ahol a baktériumok termelik az étel lebontása közben.
Tehát a bélbaktériumok aktivitása bizonyos mértékben befolyásolja a vérnyomásunkat. De vannak olyan receptorok is, melyek hatással vannak az étvágyunkra, a gyulladásos folyamatokra is, ezért a baktériumflóra karbantartása nagyon fontos. Ez egy teljesen új terület, amiről egyelőre keveset tudunk, és a megismerése sokkal közelebb vihet a hipertónia kórokainak a megértéséhez.
Kevésbé bonyolult, a közvélemény számára is jól ismert tézis, hogy az ételek túlzott mértékű sózása emeli a vérnyomást.
A tüneti terápia reneszánszát éljük
Igen, éppen gyógyult-e valaki magas vérnyomásból örvendetes, hogy elindult a Stop só Nemzeti Sócsökkentő Program. A magyar lakosság sóbevitele jelentősen meghaladja az ajánlott értéket.
Az óvodában például gramm só a gyerekek napi adagja, ami egy felnőttnek is bőven elegendő.
Márpedig a mértéktelen sófogyasztás magas vérnyomáshoz, hosszú távon pedig szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához vezet. Már az ötvenes években kimutatták állatkísérletekben, hogy a túl sok sózott folyadékot ivó patkányok élettartama tizedére csökkent az alig sózott vizet fogyasztó társaikhoz képest.
A közelmúltban a tudomány még e tekintetben is szolgált újdonsággal a számunkra. Korábban azt hittük, hogy a felszívódott só vízvisszatartó hatása miatt növekedik a vérnyomás. Óriási vihart kavart, amikor kiderült, hogy a bőr alatt nagy mennyiségben fordulnak elő olyan molekulák, amelyek sokgrammnyi sót képesek megkötni anélkül, hogy vízkötést okoznának.
